Az ember itt szorosan együtt él a természettel, szabadon, gondtalanul, mondhatnánk. Az úgynevezett vadállatok az emberek mindennapjaiban jelen vannak, varánuszok, kígyók, skorpiók, de mivel a sziget energiája nagyon különleges, ezért nem kifejezetten támadóak. A falubeliek is sokszor tisztelettel nézik, ahogyan az állatok végigvonulnak előttük az utcán vagy átmennek a telkükön, és támadás, zavarás nélkül hagyják őket továbbhaladni. Az állatok pedig érzik ezt a fajta tiszteletet, és nem támadnak ok nélkül.
Nagyon sok kóbor kutyus van az utcán, és igen, a látnivalók környékén is. Sokszor közzétettük már, hogy ha marad előző estéről valami harapnivaló vagy kéznél van egy kis keksz, ropogtatnivaló, annak az útszéli kutyák, cicák mindig örülnek. Nálunk kis műanyag edényke, kifogyott cukros tálka, bármi is van mindig, mert bizony vízre is sokszor van szükségük.
Gyakran járunk a 2300 éves Yatagala templomhoz kutyákat etetni, és aki már volt nálunk, vagy velünk programozni, tudja, hogy a gyerekeknek szánt cukorka mellett mindig van száraz kutyatáp is az autóban, kéznél. Persze, ezt már a kutyulik is megtanulták 😀
Van egy csodálatos, szépséges, kiöregedett versenyló barátunk Handunugodán, a neve Attorney. Gyönyörű szemei már fátyolosak, lábai elfáradtak, de mindig nagyon örül, mikor cukorral és sárgarépával vagy almával felszerelkezve megjelenünk nála.
