A helyiek nagyon szeretik a papírsárkányokat, soha nem tudunk úgy felnézni az égre a faluban, hogy ne röpködne ott egy-kettő. Mi Dunaharasztiból vittük el a miénket – akkor még saját használatra, de most már látjuk, hamar találunk neki szorgos kezű kis gazdákat. Úgy is lett, máris találtunk alkalmat, mivel éppen elkészült az épülő templom kapuja, amit még korábban adományoztunk a szerzetesnek. A két oszlopra hálából szép kis emléktáblát gravíroztatott nekünk, ezért átsétáltunk megnézni és emlékbe lefotózni. Persze, a templom előtti grundon ott játszottak a gyerekek is.
Tamás kiválasztott egy nagyobb fiúgyermeket, akinek igyekezett átadni a mi pompás, narancssárga színben tündöklő sárkányunk eregetésének trükkjeit.
