Vendégkönyv

Kedves Zsuzsa!
Nagyon köszönjük a csillagtúra szervezését, a sok információt és történetet, amelyet a túra során hallottunk Tőled!

Balázzsal első utunk volt Európán kívül és Ázsiában és a trópusokon is egyúttal. Sri Lankán jártunk.
Zsuzsa weboldalát ? https://magyarok-srilankan.hu/ – párom az interneten találta, amikor tervezgette, hogy esetleg Sri Lankán ünnepeljük meg a 20 éves házassági évfordulónkat, vagy megyünk második nászútra (ha úgy jobban hangzik). Előre egyeztetett időpontban kerestük őt telefonon, és átbeszéltük, mikor szeretnénk menni és milyen lehetőségeket tud ajánlani nekünk. Bár mindketten tudunk többé-kevésbé angolul, nagyon fárasztónak tűnt előzetesen a 10 napos körút angolul beszélő kísérővel, emiatt inkább arra az 5 napos csillagtúrára esett a választásunk, amit ő már régóta tervezett, és felajánlott nekünk lehetőségként. Nem bántuk meg. Nyilvánvalóan kevesebb láthattunk ebből a csodálatos szigetállamból így öt napos túrán, mint egy 10 napos körúutazáson, de érzéseim szerint Zsuzsa tolmácsolásában mégis sokkal jobban megismerhettük.
Január 5 és 18 között voltunk Sri Lankán. Az első 5 napot Hikkaduwán és az utolsó 4 napot Unawatunában töltöttük az óceánparton, a reptéri transzfert Zsuzsa utazási irodája biztosította. Bár Zsuzsa felajánlott néhány szállodában lehetőséget az óceánparton, mi szerettünk volna saját utunkon járni és magánembereknél szálltunk meg. Szerettük volna személyesen és emberközelből megélni ezeket a napokat, és szerettünk volna távol lenni a part nyüzsgésétől legalább éjjel. Nyilván így más szemszögből láttuk Sri Lankát, mint a csillagtúrán részt vevő csoport többi tagja. És nem mondom, hogy jobb vagy rosszabb szemszögből, csak a mi módunkon máshogy.
Az óceánparton töltött időnk alatt sokat sétáltunk, tuktukoztunk és buszoztunk, fürödtünk, sznorkeleztünk és csónakáztunk lagúnában, látogattunk Buddhista templomot, holdkőbányát, fűszerkertet, teknőskeltetőt, cunami múzeumot és népi múzeumot. Megkóstoltunk sok gyümölcsöt, curryt, kottut, deviled ételeket, rottit, gyümölcs dzsúzt, sört és old arackot. Annyi rizst ettünk, úgy, hogy Balázsnak nem a rizs a kedvence, egymást követő napokon, mint még talán soha. Ettünk óceánparton és eldugott kis utcában, családi és nagyobb vállalkozásban, és persze szállásadóink ételeit is mind megettük. Láttunk sok kutyát macskát, mókust, majmot, rákot és madarat, és persze hallgattuk is a sok madár varázslatos trópusi dalát. Sokat használtunk madár és növény azonosítására alkalmas applikációkat. És rengeteget beszélgettünk az utcán emberekkel, mert szinte mindenki megállított minket, hogy megkérdezze, melyik országból származunk. Sokat beszélgettünk szállásadóinkkal, volt, akinek megismertük az élettörténetét is.
A középső öt napot pedig Zsuzsával és munkatársaival töltöttük, valamint azzal a velünk együtt 13 fős csoporttal, aminek erre az öt napra a tagjai lettünk. Óriási meglepetés volt, hogy mindenki végtelenül türelmes és kedves volt, figyelmes és egymással törődő. Zsuzsa szinte végig beszélt a buszutazásaink során, és olyan információkat és történeteket osztott meg velünk összefüggéseikkel és szerteágazó kapcsolatokkal, amelyeket az önálló útjainkon lehetetlen lett volna megismerni. Szinte mindent megtudtunk Sri Lanka történelméről, legendáiról, királyairól, gyarmatosítóiról, lakóiról, emberekről, kutyákról, macskákról, majmokról és elefántokról is. Buddha életét és a buddhizmust is megismertette velünk, és talán nem én voltam az egyetlen, akinek kedve lett ahhoz, hogy talán otthon is kicsit jobban belemártsa magát a buddhizmus gondolatába. Élveztük a hotelt, az ételeket, amelyeket reggelire és vacsorára svédasztalról gyűjtögettünk be tanácsait követve óvatosan figyelve az ételek csípősségére. Élveztük a kilátást és a csoport társaságát is. A kirándulásaink gyönyörű helyekre vezettek: egy életre beleszerettem Sri Lanka természeti és kulturális szépségébe: Dambulla, Sigirya, Kandy és Nuwara Eliya, teagyár és fűszerkert, és a sok csoda, amit láttunk: nem fogjuk elfelejteni!
Zsuzsa azt is felajánlotta, hogy megmutatja nekünk Galle Fortot és a Yatagala templomot. Ezen az kiránduláson a csapat több mint fele részt vett.
Zsuzsa és csapata (főleg Sam, a varázsló) mindent elintéz, legyen az szállás, túra, étkezés, bármi!
Bár az egész utazásunk álomszerű volt nekem az első perctől kezdve, azt hiszem, hogy az utolsó napunkon jutottunk el oda, hogy már nem akartunk új dolgokat megismerni, egyszerűen csak átadtuk magunkat az óceán látványának és hangjának, élveztük az ételeket és még egy utolsó Lion sört és királykókuszt. És talán egyszerű élmény, de nekem varázslatos: lehetőségünk volt megnézni, hogyan játszanak a part melletti hirtelen felállított krikett pályán a helyiek, civilek és szerzetesek a csepergő esőben.