Sri Lanka második számú eledele a curry után. Ez az az étel, ami mindenkinek ízlik – kivéve, aki nagyon nem szereti a rizst, de olyan kevés van.
- vegetáriánus – bár lehet hússal, hallal, tengergyümölcsével is készíteni
- a tojás nélküli változata vegán,
- nem csíp,
- nem tartozik a veszélyes ételek közé, mivel nagyon magas hőfokon készül és
- nagyon egészséges.
Végtelenül egyszerű, laktató étel, nem kell hozzá más, mint egy wok és csupán hét hozzávaló. Itt a szigeten nagyon népszerű, a helyi lakosság és a turistáknak szánt éttermek körében is. Sok helyen az út szélén árulják délelőttönként, kis műanyag asztalokon, napernyő alatt, előre – legtöbbször zsírpapírba – csomagolva 🙂 vagy műanyag dobozokba rakva. Egy adag ára 50-100 rúpia között mozog. A munkába igyekvők megvásárolják, majd ebédidőben a közös ebédlőasztalon kicsomagolják és kézzel megeszik.
Most a vegetáriánus változatot mutatom be, ezalatt – és ezentúl mindig – a húsnélküliséget értve, mert gőzöm sincs a vegetarianizmus különböző fajtáiról, ahol tojást, tejterméket sem esznek.
A hozzávalók:
Tehát három féle zöldség apróra vágva vagy reszelve, ezt ki-ki döntse el, én a lilahagymát és a káposztát késsel vágom, a sárgarépát – és vele együtt az ujjaimat – reszelem.
Mellé két fő ízesítőm, a fokhagyma és a gyömbér, ezeket is késsel vágom apró darabokra, sokkal jobb, mint ha reszelném, mert ha evés közben ráharapok a kis kockákra az íz hirtelen intenzívvé válik.
És még két dolog a tartalmassá tételhez: a főalkotó rizs, és egy tojás.
Előkészültek tehát az alapanyagok, minden szépen, ázsiai szokás szerint felaprítva.
Mivel nagyon gyorsan kell majd dolgozni, mindent a kezem ügyébe készítek: a fűszereket: só, bors, chilidarabkák – ez utóbbi elhagyható, de szerintem nem tesz rosszat… Ezen felül hozzácsapok egy kis szezámolajat, szójaszószt és egy tojást.
Alapvetően wokban vagy cserépedényben készítek mindent, amit lehet. Gyors, egyszerű, mutatós és könnyen kezelhetőek, tisztíthatóak. Az otthoni konyhámban körülbelül 10-szer ennyi edényem és konyhai kiegészítőm volt, sorolhatnám a tuppenwarét, aszaló-, joghurtkészítő-, pároló-, grillező edényeket, amik sorsa egy után a kamrai porosodás lett. Grillezőnk itt is van és egy jó kis turmixgépem a fincsi italokhoz és krémlevesekhez,
Elsőként megfőzöm a rizst: minden fakszni nélkül, beleöntöm a cserépedénybe, háromszor átmosom (van itt egy hiedelem, miszerint a veseproblémákat a mosatlan rizs okozza, eléggé gyanús, de sose tudni…) és dupla mennyiségű vízzel felöntve, sózva, borsozva, fedő alatt 6-8 perc alatt teljes lángon elkészül.
Ha ez megvan, félreteszem. Majd fogom a wokot, beleöntök egy kevés olajat. Rossz szokásom szerint mindig szemre adagolok mindent, ne várja senki, hogy grammra fogom megadni a mennyiségeket, mérlegem nincs is 😀 Tehát egy kevés olaj, mondjuk fél deci lehet. Ha már forró, rádobjuk a gyömbért és a fokhagymás, max. fél percig pirítjuk nagy lángon. Közben rázogatjuk, és kevergetjük. Én egy fém merőkanalat használok hozzá, hogy a letapadt darabkákat rögtön fel tudjam szedni az élés szélével.
Rádobom a fűszereket, beleütöm a tojást, ami bőszen kevergetve pár másodperc alatt megsül.
Jöhetnek a zöldségek, kb. 1-1 marékkal mindegyikből, még mindig folyamatosan kevergetjük, cirka 1 perc elég, mivel a hőfok magas, a cucc meg apró.
És végül rádobunk 2-3 merőkanál főtt rizst. Nem szabad egyszerre sokat tenni semmiből, mert akkor inkább fő, mint sül. Ami nem baj, de akkor az otthoni rizseshúshoz hasonlatos ételt kapunk 😉
Ez is max 1-1,5 perc, még mindig folyamatos keverentyű, rázogatás …
És elkészült:
A fenti merőkanál kókuszhéjból készült. Lenyűgöző, mi minden készül a kókuszból, de ez egy másik bejegyzés témája. Közben a háttérben Micó a karmait élesítgeti, mivel idejekorán rájött, hogy a vega kajából nem fog hús lehullani az asztal alá, gondolom, mókusra szándékozik vadászni 😀
