Hétfőn voltam egy rádióinterjún, és a riporter többek között azt is kérdezte tőlem, hogy „Milyen tévhitek élnek a magyar utazókban, vagy általában véve a turistákban Sri Lankáról, amelyeket az első napokban Te hathatós segítségeddel is sikerül eloszlatni? Erre én azt feleltem hirtelen, hogy mindenki azzal az érzéssel érkezik hozzánk, hogy ez az ország Ázsia része. Ez persze nem tévhit, hiszen valóban az, mégsem kell félelmekkel és biztonsági intézkedésekkel felvértezni magát az utazónak. Többször írtam már a blogban és itt a hírekben is, hogy Sri Lanka amolyan India light, nincs fertőzés, nincs attrocitás és egyéb, akár a természetből, akár a társadalomból érkező támadás. Viszont megmozgatott bennem valamit a kérdés, és mivel ott már a végszónál tartottunk, most írok Nektek néhány sort arról, milyen meglepetés várhat Rátok Sri Lankán, amit korábban, az érkezésetek előtt talán nem is gondoltatok volna.
A távolságok nem úgy működnek, ahogyan a térkép mutatja
Sok utazó meglepődik, hogy egy 100 km-es út akár fél napot, de egy napot is igénybe vehet. Ugyan vannak remek autópályáink, a látványosságok felé mégsem ezek az igazán megfelelő utak – és nagy részük még el sem készült teljesen. Más, amikor az utazó a reptérre siet, és ebben az esetben én is mindig az autópályát javaslom, és más, amikor az ország belsejébe terezünk utat, ahol sok esetben a kis falvak, a hegyi szerpentinek, a forgalom, a buszok és a közlekedési szabályok miatt nem tudunk csak úgy átugrani egyik látványosságról a következőre.
A közlekedés első látásra kaotikusnak tűnik, mégis van benne rendszer
Van bizony. És működik. Én azt szoktam mondani, hogy ha bármilyen szabály létezik, és mindenki azt követi, akkor az működik. Tehát ajánlott elfelejtenünk mindazt, amit a vezetői órákon megtanultunk, és bizony, az sem árt, ha nem reflexből reagálunk egy-egy közlekedési helyzetre, mert nem egyszer a mi rendszerünkkel pontosan ellentétes szabályok a mérvadóak. És itt kell megemlíteni azt is, hogy a helyiek pontosan megtanulták a leckét: szinte egyáltalán nincs baleset az utakon.
A természet sokkal közelebb van, mint gondolnád
Mit is jelent ez? Például azt, hogy nem feltétlenül kell kimennünk egy nemzeti parkba, ha egy majommal, elefánttal vagy varánusszal szeretnénk találkozni. Bőven elég, ha járjuk az országot, és nem egyszer a szállásunk kertjében is sokféle trópusi állattal találkozhatunk. Nálam a terasz körül majmok, pávák, leguánok, varánuszok, mongúzok élnek, így akár ki sem kell mozdulnom a lakásból sem, ha szafarizni szeretnék.
A helyiek kedvessége és nyitottsága
Úgy is fogalmazhatnék: ez itt alap. Kedves mosolygás, őszinte segítőkészség, ez általában minden helyi lakos részéről megnyilvánul. Szeretnek kérdezni az otthoni életünkről, az országunkról, a szokásainkról, a családról (legfőképpen arról), és ők maguk is szívesen osztják meg velünk mindennapjaikat.
A sziget ritmusa lassabb
Erre Ti Magatok is rá fogtok jönni körülbelül az érkezést követő második napon. Nem lehet sietni, nem lehet siettetni a dolgokat, mert csak annál nehezebb lesz. Muszáj felvenni az ország ritmusát, el kell fogadni azt a fajta időérzékelést, ami itt működik. Enélkül pont az ellentettjét érjük el, mint amiért ideutaztunk. Igen, sokszor fél óra megkapni egy kávét, és hosszú órák, míg eljutunk egy 40 km-es szakaszon, de Sri Lanka mindig tudja, mit csinál: hozzáigazít minket a valódi ritmushoz, és hagyja, hogy kicsit megpihenjünk. Akkor is, ha nem akarunk.
Az ételek ízei erőteljesek
Mondjuk ki őszintén: csípősek. Még annál is csípősebbek. Ezt el kell fogadni, itt a kisgyermekek is így étkeznek. Így ha valakinek nem bírja a gyomra a csípős ízt, akkor bizony marad az európai étel, mert sült csirke, krumpli, rizs, spagetti mindig akad. Aki viszont kipróbálná a helyi ízvilágot, annak bátran ajánlom a helyiek napi ételét, a rizs&curry-t, ami ezerféle variációban kerül az asztalra. Naná, hogy mindig csilivel.
Sri Lanka nem csak a látnivalókról szól
Mondhatnám, hogy Sri Lanka egy életérzés. Hogy mindenkinek életében egyszer legalább látnia kell. Hogy soha nem feleditek el. És lehet, hogy így is van. De 14 év után megfogalmazódott bennem, hogy Sri Lanka maga az Élet. Azaz élet, ami után vágyódunk. Amit keresünk. Az természetes, hogy egy nyaraláson mindenki jól érzi magát, elengedi a feszültséget, a napi aggódást. Ám nagyon sokan fogalmazzák meg az út végén azt, hogy valami olyasmit kaptak, amit nem tudnak kifejezni szavakkal, ami észrevétlenül ment végbe, ami hatott, és most érzik, hogy valami más, de nem tudják, hogy mi. Csak azt tudják, hogy jó. Hogy ez kéne. Hogy így kellene. Hogy ez az otthonérzés. És amikor hazamennek, és eltelik egy kis idő, olyan válaszok bukkannak fel, amiket régen kerestek. Sri Lanka ad. Hitet. Reményt. Szeretetet.