A Sigiriya sziklaa megtébolyodott, apagyilkos király, Kasyapa Oroszlánsziklája cirka az ország közepén magaslik. Erőnlétet követelő, 1200 lépcsőfokos túra, mely során 1500 évet ugrunk vissza az időben, átérezve a hajdani korok nehézségeit és szépségeit. Kitartóan lépcsőzünk felfelé, egyre nehezebben lélegezve, de telve kíváncsisággal és küzdeni akarással.
Nagyon sokszor
megmásztuk már a sziklát, de minden alkalommal ugyanaz a lendület visz felfelé, s ugyanaz az érzés robban ki belőlünk odafenn a csúcson: az öröm. De lássuk csak, mi is történt évszázadokkal ezelőtt, mely történet a mai napig szájról szájra terjed a helyiek között. Egykoron, az 5. század közepén élt Dathusena, aki gondos királyként emelte országát az aranykorba, s ezt szándékozott továbbadni fiatalabbik fiának, Moggallan hercegnek is.
A fellegvár
Igen ám, viszont az idősebbik, de balkézről született Kasyapa herceg ezt nem fogadta el: apját előbb tömlöcbe vetette, majd megölte; öccsét pedig száműzte. Már ebből is sejthető, vajon miért döntött Kasyapa úgy, hogy megépíti az erődöt: nem tűrték Anuradhapurában, a királyi fővárosban, hiszen elvette a néptől és a miniszterektől szeretett királyukat. A Sigiriya erőd felépítése után az erőszakkal szerzett királyi trón tehát a fellegvárban került kialakításra, ott élte a király mindennapjait, a szikla tetején, egészen addig, míg öccse megerősödve vissza nem tért.
Ekkorra Kasyapa már beleőrült a paranoiába
és a félelembe, saját tettének következményeibe, így megkönnyebbüléssel szállt le a fellegvárból a csata helyszínére. Elefántja azonban mocsaras területre tévedt, s visszafordult, mert nem akart elsüllyedni. A sereg azt hitte, Kasyapa megadta magát, s a katonák szétszóródtak, cserben hagyva a királyt. A történet befejezésére két teória is létezik: Kasyapa a dzsungelben öngyilkos lett vagy pedig mégis megmérkőzött testvérével és Moggallan megölte őt. Akárhogyan is történt, 18 év után véget ért Kasyapa története, de nem úgy a szikláé. Bár a szikla tetején álló erőd ma már csupán rom, jó néhány kulturális látnivaló akad a túra során. A 6. századtól kezdve a helyiek érdekes graffitikkel látták el a jelenlegi folyosó falának, a Tükörfalnak egy részét, melyek mára felbecsülhetetlen irodalmi és történelmi értékkel bírnak.
A Tükörfaltól jutunk el a legszebb látnivalóig, az ágyasokat és szolgáló leányokat ábrázoló szépséges freskókig, melyekből már csupán néhány maradt, valaha azonban a szikla egész nyugati oldalát borították. Az első teraszon pedig szembekerülünk a szikla névadójának, az Oroszlánnak a mancsaival, melyek gyönyörű állapotban maradtak fenn. A legenda szerint az Oroszlán többi része meg sem épült, nem volt rá idő Kasyapa rövid, 18 éves uralkodása alatt. Bár oroszlán soha nem volt a szigeten, de már a Kr. e. 6. század óta a szingaléz nemzetség jelképe, így emlékezve az első szingaléz király, Vijaya legendabeli oroszlán-nagyapjára, Szinhára.
A program
A program azonban nem csupán kulturális, de fizikai s egyben szellemi is; szükség van egy kis erőnlétre, egy csöppnyi kitartásra, egy szeletke lelkesedésre, és a lehető legnagyobb kíváncsiságra, mely minden lépcsőfoknál feljebb és feljebb emeli a lábunkat. A túra maga 2 óra alatt megtehető, jó kis kora reggeli vagy késő délutáni programnak ígérkezik; a nap más szakában nem érdemes, hiszen itt valóban mondhatjuk, hét ágra tűz a nap. Különleges ajándék, hogy a bejárattól kezdődően ezernyi kis meglepetés vár minket. Egy lótuszmedence, mely virágzáskor fehér és rózsaszín virágokkal ajándékoz meg. Néhány szürke bundájú, langúr, akik félénkek ugyan, cserében viszont kiváló fotóalanyok. Egy-egy leguán mindig pózol a napsütötte kövek tetején. Makákók csapata kísér végig a lépcsőkön, egy finom falatra várva. Hálás és alázatos tekintetű helyi kutyusok trappolnak velünk az út egy-egy szakaszán. A szerencsések találkozhatnak Sri Lanka nemzeti állatával, az óriásmókussal, a loku lénával is.
Tábla figyelmeztet, hogy nem csupán jó meglepetésekben lehet részünk. Amennyiben túl nagy zajt csapunk, előmerészkedhetnek az óriásméhek, akik a legenda szerint Kasyapa katonáinak újraszületett lelkei, s rendületlenül védelmezik egykori gazdájuk várát. Mindig igyekszünk irodalmi ajánlót is hozzáfűzni a látnivalókhoz, most is ezt tesszük: szívesen ajánljuk Arthur C. Clarke – Az Éden szökőkútjai című futurisztikus regényét, melynek története részben a Sigiriya szikla körül; részben pedig az Ádám csúcson játszódik. Az író maga is Sri Lanka szerelmese volt, 50 évet élt a szigeten, sírja pedig a colomboi Kanatte temetőben található.
Aki eljut Sri Lanka szigetére, ne hagyja ki ezt a programot, mely oly sokat ad az utazónak – és ne feledkezzen meg a mindig éhes kutyákról.
Eredeti cikk: https://utazasielmenyek.hu/74-utazo-oroszlan/1177-sigiriya-szikla-tortenetet-minden-utazonak-meg-kell-ismerkednie