Ceylon. Ma már Sri Lanka – fontos volt ezt visszaállítani, hiszen a Ceylao elnevezést még a gyarmatosító portugáloktól kapták. Itt vannak Sir Thomas Lipton vadregényes teaültetvényei, a központi hegyvidék és a zöld millió színében pompázó teabokrok végtelen egysége. Igen, a ceyloni tea. Talán már mindannyian kóstoltuk legalább egyszer az életünkben, és romantikus regényt is olvashattunk róla (Dinah Jefferies: A teaültetvényes felesége).
Hadd mutassunk meg pár dolgot Nektek egy kicsit közelebbről!
Sri Lanka jelenleg a világ harmadik legnagyobb teaexportőre (termelésben a világon a negyedik), a statisztikák szerint évi kb. 720 millió amerikai dollárnyi bevétele származik belőle. Közvetve vagy közvetlenül több mint 1 millió helyi lakos él a ceyloni tea termesztéséből, feldolgozásából, árusításából; dolgozzon akár a földeken, akár irodákban vagy kereskedelemben.
Mindebből arra következtethetnénk, hogy a tea évezredek óta Ceylon kincse. Ám ez nem így van. Az itt élő britek voltak azok, akik Indiából elhozták ide a növényt a 19. században, először csak kísérleti szándékkal. Valójában abban az időben a hegyvidéket még a 8. században az arabok által behozott kávécserjék borították, ám néhány 10 év alatt eluralkodott rajta a kávérozsda, felemésztve az ültetvényeket. A britek igyekeztek a területet hasznosítani, s mivel teafogyasztó nemzet.
Így esett a választás a teára.
Amikor azután kiderült, hogy a kísérleti eredmények jóval kecsegtetőbbek, mint valaha is gondolták volna, Dél-Indiából gyakorlott tamil munkaerőt szerveztek, és megindulhatott a termelés. Mivel a helyi szingaléz lakosságnak nem igazán volt ínyére a kemény fizikai munka, így a termesztést-termelést beindító dél-indiai tamil családokat kellett marasztalni. Ez a mai napig így van. Sri Lanka központi hegyvidékét zömmel tamil családok lakják – az úgynevezett indiai tamilok – és az asszonyok, leányok a teatermesztésben dolgoznak, a férfiak és fiúk pedig az ország zöldségét termesztik meg.
Ceylon központi hegyvidékének párás, hűvös, csapadékos területei remek táptalajt biztosítanak a tea növényének, így aki erre jár, az év bármely szakában gyönyörűen zöldellő tájban tud elmerülni. Nagyon sokat lehetne mesélni a teaszedésről, a növény ültetéséről, a gondozásról, a tamil családok asszonyairól és az őket nemzedékről nemzedékre követő leánygyermekekről, a minimum kvótáról, a fizetésről, a mindennapi robotról, a tea erőteljes, szinte mellbevágóan különleges, forró illatáról, az elkészített ital zamatáról. De ezt érezni kell… Át kell élni, és magunkkal hordozni, míg világ a világ, hogy többé ne ihassunk egy csésze teát anélkül, hogy át ne járná a lelkünket a boldogság. A boldogság, amit az itt élő és dolgozó emberek mosolya és a ceyloni tea kiváló íze közvetít.
Legjobb tudomásom szerint létezik egyetlen teafajta a világon, melyet kéz érintése nélkül termesztenek és dolgoznak fel. A Szűz Fehér Tea története egy tündérmese. Azt mesélik, hogy az 5. és 6. századi Kínában a Csong és a Csang dinasztia mandarinjai szűz lányokat alkalmaztak a fehér tea szüretelésére, akik aranyollóval vágták le a cserjékről a leveleket, melyek egyenesen egy aranyedénybe estek.
Létezik Sri Lankán egy ültetvény, ahol ez a szűz tea is készül. Természetesen nem szeplőtelen leányokat és aranyollót, aranytálakat kellett hozzá beszerezni.
Az ötlet megvalósítója így mesél erről:
Egyszer aztán elvetődtem Grasseba, egy Dél-Franciaországi kis parfümvároskába. Itt megismerkedtem egy parfümkészítővel. A pultján körülbelül 15 különböző országból származó jázminvirág csomagot tartott. Megkérdeztem, miért tart ilyen kis csomagocskákat, melyek a világ különböző részeiről származnak. Arra is rákérdeztem, van-e különbség a virágok között. Válasza teljesen megdöbbentett. Ezt válaszolta: „Természetesen van különbség. De a különbséget csupán a virágszedő keze izzadságának illata adja.” Majd folytatta: „Az izzadság és az emberi olajak az étkezési szokások megtestesülései. Az emberek, akik különböző ételeket esznek, különböző illatokat árasztanak.”
Azonnal tudtam, hogy a bölcsességnek ez a gyöngyszeme ismert volt az ősi kínai teatermesztők előtt. S megteremtettem az én fehér teámat, mely világhíressé vált, s feltételezhető, hogy a legjobb fehér tea a világon.
Aztán egy váratlan esemény történt. A Közel-Keleti Királyi Ház megrendelést küldött erre a fehér teára, azzal a feltétellel, hogy megküldjük az összetevői elemzést is.
Az elemzést a híres svájci cég, az SGS végezte el, s a vizsgálatok során megállapították, hogy a fehér tea 10.11 % antioxidánst tartalmaz, ami jelenleg a legmagasabb érték minden más természetes italhoz képest. Sem rovarirtó, sem növényvédőszer maradványokat nem találtak. Koffeintartalma igen alacsony.
Gyógyászati eredmények igazolják, hogy ez az egyik legjobb természetes ital a szervezet immunrendszerének erősítésére, egyben rákbetegség megelőző hatása is van.
Bízunk benne, hogy ha máskor nem is, most mindenki kedvet kapott egy csésze teára. Egészségetekre!
További teával és Nuwara Eliyával kapcsolatos képeket itt találtok: https://magyarok-srilankan.hu/nuwara-eliya-latnivalok/
Eredeti cikk: https://utazasielmenyek.hu/74-utazo-oroszlan/1166-sri-lanka-egy-konnycsepp-india-arcan-ha-tea-akkor-ceylon
Csatlakozz a Magyarok Sri Lankán Utazási Csoporthoz további hasznos információért!
A Magyarok Sri Lankán blogjára itt tudsz feliratkozni: https://magyarok-srilankan.blogspot.com/
Vélemény, hozzászólás?