Ha tea, akkor Ceylon
Ceylon. Igen, ma már Sri Lanka – fontos volt ezt visszaállítani, hiszen a Ceylao elnevezést még a gyarmatosító portugáloktól kapták. Itt vannak Sir Thomas Lipton vadregényes teaültetvényei, a központi hegyvidék és a zöld millió színében pompázó teabokrok végtelen egysége. Talán már mindannyian kóstoltuk legalább egyszer az életünkben, és romantikus regényt is olvashattunk róla (Dinah Jefferies: A teaültetvényes felesége).
Hadd mutassunk meg pár dolgot Nektek egy kicsit közelebbről!
Sri Lanka jelenleg a világ harmadik legnagyobb teaexportőre (termelésben a világon a negyedik), a statisztikák szerint évi kb. 720 millió amerikai dollárnyi bevétele származik belőle. Közvetve vagy közvetlenül több mint 1 millió helyi lakos él a teából, dolgozzon akár a földeken, akár irodákban vagy kereskedelemben.
Mindebből arra következtethetnénk, hogy a tea évezredek óta Ceylon kincse. Ám ez nem így van. Az itt élő britek voltak azok, akik Indiából elhozták ide a növényt a 19. században, először csak kísérleti szándékkal. Valójában abban az időben a hegyvidéket még a 8. században az arabok által behozott kávécserjék borították, ám néhány 10 év alatt eluralkodott rajta a kávérozsda, felemésztve az ültetvényeket. A britek igyekeztek a területet hasznosítani, s mivel teafogyasztó nemzet, így esett a választás a teára.
Amikor azután kiderült, hogy a kísérleti eredmények jóval kecsegtetőbbek, mint valaha is gondolták volna, Dél-Indiából gyakorlott tamil munkaerőt szerveztek, és megindulhatott a termelés. Mivel a helyi szingaléz lakosságnak nem igazán volt ínyére a kemény fizikai munka, így a termesztést-termelést beindító dél-indiai tamil családokat kellett marasztalni. Ez a mai napig így van. Sri Lanka központi hegyvidékét zömmel tamil családok lakják – az úgynevezett indiai tamilok – és az asszonyok, leányok a teatermesztésben dolgoznak, a férfiak és fiúk pedig az ország zöldségét termesztik meg.
Ceylon központi hegyvidékének párás, hűvös, csapadékos területei remek táptalajt biztosítanak a tea növényének, így aki erre jár, az év bármely szakában gyönyörűen zöldellő tájban tud elmerülni. Nagyon sokat lehetne mesélni a teaszedésről, a növény ültetéséről, a gondozásról, a tamil családok asszonyairól és az őket nemzedékről nemzedékre követő leánygyermekekről, a minimum kvótáról, a fizetésről, a mindennapi robotról, a tea erőteljes, szinte mellbevágóan különleges, forró illatáról, az elkészített ital zamatáról. De ezt érezni kell… Át kell élni, és magunkkal hordozni, míg világ a világ, hogy többé ne ihassunk egy csésze teát anélkül, hogy át ne járná a lelkünket a boldogság. A boldogság, amit az itt élő és dolgozó emberek mosolya és a ceyloni tea kiváló íze közvetít.
Legjobb tudomásom szerint létezik egyetlen teafajta a világon, melyet kéz érintése nélkül termesztenek és dolgoznak fel. A Szűz Fehér Tea története egy tündérmese. Azt mesélik, hogy az 5. és 6. századi Kínában a Csong és a Csang dinasztia mandarinjai szűz lányokat alkalmaztak a fehér tea szüretelésére, akik aranyollóval vágták le a cserjékről a leveleket, melyek egyenesen egy aranyedénybe estek.
Létezik Sri Lankán egy ültetvény, ahol ez a szűz tea is készül. Természetesen nem szeplőtelen leányokat és aranyollót, aranytálakat kellett hozzá beszerezni.
Az ötlet megvalósítója így mesél erről:
Egyszer aztán elvetődtem Grasseba, egy Dél-Franciaországi kis parfümvároskába. Itt megismerkedtem egy parfümkészítővel. A pultján körülbelül 15 különböző országból származó jázminvirág csomagot tartott. Megkérdeztem, miért tart ilyen kis csomagocskákat, melyek a világ különböző részeiről származnak. Arra is rákérdeztem, van-e különbség a virágok között. Válasza teljesen megdöbbentett. Ezt válaszolta: „Természetesen van különbség. De a különbséget csupán a virágszedő keze izzadságának illata adja.” Majd folytatta: „Az izzadság és az emberi olajak az étkezési szokások megtestesülései. Az emberek, akik különböző ételeket esznek, különböző illatokat árasztanak.”
Azonnal tudtam, hogy a bölcsességnek ez a gyöngyszeme ismert volt az ősi kínai teatermesztők előtt. S megteremtettem az én fehér teámat, mely világhíressé vált, s feltételezhető, hogy a legjobb fehér tea a világon.
Aztán egy váratlan esemény történt. A Közel-Keleti Királyi Ház megrendelést küldött erre a fehér teára, azzal a feltétellel, hogy megküldjük az összetevői elemzést is.
Az elemzést a híres svájci cég, az SGS végezte el, s a vizsgálatok során megállapították, hogy a fehér tea 10.11 % antioxidánst tartalmaz, ami jelenleg a legmagasabb érték minden más természetes italhoz képest. Sem rovarirtó, sem növényvédőszer maradványokat nem találtak. Koffeintartalma igen alacsony.
Gyógyászati eredmények igazolják, hogy ez az egyik legjobb természetes ital a szervezet immunrendszerének erősítésére, egyben rákbetegség megelőző hatása is van.
Bízunk benne, hogy ha máskor nem is, most mindenki kedvet kapott egy csésze teára. Egészségetekre!
Eredeti cikk: https://utazasielmenyek.hu/74-utazo-oroszlan/1166-sri-lanka-egy-konnycsepp-india-arcan-ha-tea-akkor-ceylon
Vélemény, hozzászólás?