Ugye, milyen gyönyörű neve van? Kesel muwa seeni sambol, avagy a banán virágából készült keverős-kavarós-édes-savanyú finomságosság… 🙂
Mindig elámulok, hogy az itteni emberek maradéktalanul hasznosítják azt, amit a természettől kapnak. Ezt már a kókusz esetében is láttam – igen, tudom, hogy csak ígérgetem az erről szóló blogot – de nagyon sokszor jönnek szembe az utcán és a helyi házak sötét kis zugaiban a jobbnál jobb ötletek, miként lehet pazarlásmentesen megoldani az életünket. Ennek kapcsán például nemrégen Padmi és Gamini körbevezetett a saját kertünkben!, és minden egyes “gazról” elmagyarázták, mire jó 😀 Amit én eddig irtottam, azt ők megeszik 🙂
No, hát lássuk a mai prédát: banánvirág. Látványnak sem utolsó, de aki személyesen találkozik vele, érdemes kicsit boncolgatni. A fán ebben a formában látható:
Először maga a lila színű virág jelenik meg, majd szépen lassan nyílnak fel a kemény szirmok, hogy egymás után jelenjenek meg a kis aranyos banánkák, melyek végül hatalmas, többkilós fürtöt alkotnak majd. Ezeket látjátok a kép felső részén. Amikor már nem növekszik új banánka, a virágot alulról le lehet vágni. A banán érési ideje egyébként 3-4 hónap, és még zölden kell leszedni, egyben az egész fürtöt. Még soha nem láttam fán sárga banánt.
Megvan tehát a banánvirágunk. Látjátok, a levelek alatt szépen ott sorakoznak a kis banánok, melyek azonban ár soha nem érnek be. Viszont fincsi étel készül belőle.
Lássuk a hozzávalókat:
- 1 banánvirág
- lilahagyma, fokhagyma, gyömbér
- olaj – itt kókuszolaj
- fűszerek: só, kardamom, chili, bors, szegfűszeg -ízlés szerint.
- cukor vagy méz – itt pálmaméz
- tamarind – egy kis savanyító
- Valaki curry port is ad hozzá, én nem teszek; annál inkább friss curry levelet. Kell a fenének a magas koleszterin 😀
Ami még általános adalék, az a maldive fish (pácolt tonhal, amit tisztítás után megfőznek, füstölnek, majd a napon megszárítanak. Az eljárás tökéletes, nem kell hűteni, mégis sokáig eláll), de én még sosem tettem. Érezni nem lehet rajta, éttermekben szoktam enni, ennek ellenére kihagyom belőle. 🙂
A technika egyébként a brinjal moju elkészítésével azonos. Apró darabokra felvágjuk a banán virágát, kis banánnal együtt. A külső 2-3 héjat lefejtjük, ha túl vastagok, ezeket nem esszük meg, de nem is dobjuk el, kitűnő segítség lesz majd tálaláskor 🙂
A feldarabolt virágot azonnal sós vízbe tesszük, ettől szép színe marad és a kissé keserű ízét is elveszíti. Cirka 15 percig áztatjuk. Majd leszűrjük és jól megszórjuk kurkumával.
A kurkumás leszűrt virágot forró olajban ropogósra sütjük. Amíg sül, addig a fűszereket egy kevés cukorral vagy mézzel felfőzzük, rádobjuk a szeletelt hagymát, az apróra vágott fokhagymát és gyömbért. Én a szokásos wokba öntöttem-dobáltam mindent, és rázogattam kicsit, természetesen nagy lángon, a végén fél kiskanálnyi tamarindot adtam hozzá, hogy savanyítsam, de bármilyen ecet is megfelel.
Ha megsült a virágocska, beleszedtem az ecetes-fűszeres-mézes kulimászba, összeforgattam és tálaltam. Most éppen rizzsel, vegyes gyümölcs chutneyval és pol szambollal.
A pol szambol most ebből a gyönyörű kókuszból készült:
És íme: a banánvirág tányér…. Tekintve, hogy Sri Lankán a lakosság zöme kézzel eszik, most válaszolnék is arra a sokszor feltett kérdésre, hogy mennyire olcsó az élet itt 🙂 hát evőeszköz és tányér nem kell 😀
Vélemény, hozzászólás?