Tartalomjegyzék
Gyerekkel utazni. Erről a témáról már nagyon sokan és sokkal jobban, részletesebben és gyakorlati tapasztalatok alaján írtak, de Sri Lankával kapcsolatban is érdemes tudni a specifikumokról, arról, hogy mi az, amit figyelembe kell venni, mire kell gondolni, és egyáltalán ⇒⇒⇒
Érdemes-e Sri Lankára gyermekkel utazni?
Nézzük végig pro és kontra, mi vár egy gyerekes, sőt, kisgyerekes családra Sri Lankán. Azért jó ezeket végigvenni, mert így tudtok majd megfelelő döntést hozni. Nem mindegy, hogy egy ilyen utazás milyen hangulatban telik, fontos, hogy az ember jól mérje fel a saját és a vele utazók erejét, érdeklődését, hogy mindenki jól tudja magát érezni.
Miért ne utazzunk Sri Lankára gyermekkel?
Azaz nézzük először a kontrát, miért is maradjon a gyerek otthon, vagy miért napoljuk el az utazást egy későbbi időpontra – mondjuk 15 év múlvára?
Mi a jobb a gyermeknek? Ha bárhol is, de a szüleivel van – vagy ha otthon marad valakivel a saját közegében, nem kibillentve az eddigi ritmusából? Kisgyermekek esetében ez egy nagy dilemma sok család számára. Sokak szerint, amíg kicsi egy gyermek, úgysem fog emlékezni a látottakra, számára nem olyan nagy élmény a messzre utazás, sokszor nyűgként élik meg és főleg egy olyan országban, mint Sri Lanka, ahol az ember egyik helyről a másikra utazik, nem nagyon lehet a napi rutint tartani. Ami ugye, az egyik legfontosabb a gyermek idegrendszere számára.
Hosszú az utazás, ráadásul átszállással, legalábbis Bécsből és Budapestről, ahonnan a magyarok többsége utazik. El kell jutni a reptérig, már órákkal korábban a reptéren kell lenni, és sokat kell gondolkodni, hogy az átszállás ideje ne legyen se nem túl rövid, se nem túl hosszú. Ha túl rövid, a gyermeket, gyermekeket siettetni kell, futás a másik kapuhoz. Ha túl hosszú, vajon mivel kössük le őket a várakozási idő alatt?
Sri Lanka egy aktív sziget. Mit értek ez alatt? Azt, hogy az ember legszívesebben minden nap csak menne, kirándulna, nézne, részt venne és megélne. Annyi történelmi, természeti, kulturális látnivaló, sport lehetőség, kiránduló hely van a szigeten, hogy akár hónapokig is lehetne egyfolytában menni, akkor sem látnánk mindent. Nehéz választani a sok érdekes és szép látnivalóból. Egy gyerekkel mindez nem mindig könnyű, főleg a kisebbekkel, hiszen még ha érdeklődőek is, hát nem feltétlenül mondanának le a délutáni medencézésről vagy játékokról.
Le lehet-e kötni egy vagy több gyermeket Sri Lankán? Van-e olyan program, ami minden korosztály érdekel? Hiszen vannak olyan családok, ahol a gyermekek életkora széles skálán mozog… nem mindenkit érdekel ugyanaz. Bizony, fontos a kompromisszumkészség.
És itt van a sokat emlegetett mumus, a betegség. Mi van, ha a gyermek beteg lesz, el tudják-e látni, vannak-e gyógyszerek, megfelelő-e az orvosi ellátás, egyáltalán vannak-e olyan intézmények, ahol a megfelelő kezelést kaphatja meg? Ázsiában gyerekkel betegen?
És végül: mit egyen a gyermek? Az a gyermek, aki még otthon sem eszik meg mindent, és a kedvenc ételeit bizony nem hozhatja magával. Lesz vajon mit ennie nap mint nap? Ez egy kardinális kérdés – egyébként nem csupán gyermekek esetében.
De lássuk a fentiekre a válaszokat, legalábbis az én válaszaimat, amik gyakorlati tapasztalatokon alapulnak (nálunk is vannak kicsi gyermekek a családban, akik minden évben meglátogatnak és körutazunk velük). Így ezzel át is térhetünk a pro szakaszára a cikünknek, azaz miért utazzatok kisgyermekkel vagy bármilyen korú gyermekkel a szigetünkre?
Miért utazzunk Sri Lankára gyermekkel?
Ugyanabban a sorrendben haladok majd, így ezt a cikket akár fel tudjátok fogni egy saját „pro-kontra” táblázatnak is.
Ez személyes, de az én tapasztalatom és meglátásom szerint a gyermeknek ott jó, ahol a szülei vannak. Minden más csak kompromisszumkészség kérdése. A gyerekek rendkívül rugalmasak, sok mindent el tudnak fogadni – persze, egyensúlyt kell teremteni az út során. Vagy legalábbis törekedni rá. Hogy fog-e emlékezni? Azt látom, hogy ez nem annyira fontos. Ami fontos, az a pillanatnyi megélés, öröm, szórakozás, nyugalom, jó érzések, az az idő, amit a szüleivel tölt, mégpedig olyan hangulatban, ami a szabadságokat jellemzi. Egyszóval kikerül a mindennapok rohanásából a szülő és a gyermek is, így minőségi időt tudnak együtt tölteni. Ez szerintem fontosabb, mint esetleg az, hogy minden nap ugyanabban az időben aludjon ez alatt a néhány nap alatt – és persze a programokat abszolút lehet úgy időzíteni, hogy ezt is meg lehessen tenni.
A hosszú utazás. A család okán tudom, hogy bizony ez nem kevés fejfájást okoz a szülőknek, mivel is készüljenek egy hosszabb utazásra. Mivel lehet lekötni a gyermeket a repülőn, a várakozás alatt és néha bizony a körutazás alatt is. Ezt persze mindenki maga tudja, maga ismeri a gyermekét, de remek könyvecskék, matricás albumok, kisebb hangtalan járékok vannak erre a célra. A nagyobb gyermekeket már maga a repülés ténye és izgalma is leköti. Ha már tud írni, egy kis füzetet is lehet rendszeresíteni, hogy mindig leírja az adott nap élményeit – vagy akár le is rajzolja.
Sri Lanka egy aktív sziget. Sokat lehet/kell menni, utazni, hogy az ember lásson valamit. Mivel 14 éve szervezek programokat, körutazásokat itt, bizton állíthatom, hogy meg lehet egy utat szervezni úgy, hogy a gyermek szívesen menjen nézelődni, és ez ne kötelezés legyen. Minden napra lehet tenni valami érdekes látnivalót, például az elefánt szafarit, a falusi turizmust, főzőleckét (ahol ő is segédkezhet), egy kis városnézést, lépcsőzést, vagy csak szaladgálást egy parkban. Ugyanakkor mindig kell hagyni időt feltöltődni, pihenni vagy a maga módján élezni az utat: medencézés, játszótér, játszóház, jó strandok – ezek is mind rendelkezésre állnak. A kicsi gyerek ebéd után remekül alszik egy gyerekülésben, amíg egyik helyről a másikra elér a család.
Le lehet-e kötni egy gyermeket Sri Lankán? Abszolút igen. Az elefántok, és egyáltalán az állatok: majmok, pávák, leguánok, varánuszok, gyönyörű madarak, mongúzok mind-mind a természet és a közösségek részei. Azaz nem csupán egy szafarin találkozunk velük, hanem úton-útfélen. Csak ki kell nézni az autó vagy busz ablakán és máris egy nemzeti parkban érezhetik magukat. A romvárosok, bár a történelmi tények szárazak és unalmasak lehetnek egy gyermek számára, nagyon sok kalandot is tartogatnak. Lehet felfedezni, ugrálni, felmászkálni mindenre, megpihenni egy árnyas fa alatt, megkóstolni néhány érdekes gyümölcsöt, alkudozni egy-egy szép faelefántra vagy képre… szóval, igazi játszótér is lehet egy ilyen hely a maga nemében. Az óceánpartok, a medencés szállodák, a játszóterek mind vonzzák a gyermekeket. Ez mellett a helyiek imádják a kicsiket, így abban is biztosak lehetünk, hogy napi 18 „bébiszittert” találunk magunk mellett, lelkesen mosolyogva. Lehetnek ők bolti eladó, taxisofőrök, felszolgálók vagy bárki, akivel találkozunk.
Betegség esetén a legjobb magánkórházaink vannak, ahol a turistát előre veszik, angolul beszélő kolléga segít mindenben. Mivel biztosítás nélkül úgysem utaztok, így az ellátás ára miatt sem kell aggódni. Elég felhívni a biztosítót a kórházba érkezéskor és már intéznek is mindent. Az orvosaink jó diagnoszták, a gyógyszerek elérhetőek (más néven, de ugyanazzal a hatóanyaggal), így ebből a szempontból nincs miért aggódni. Lehetőség van a saját orvosotokkal is konzultálni telefonon, ha így nagyobb a biztonságérzetetek. Minden tiszta, nincs kórházi fertőzés sem. Akár velünk utaztok, akár nem, engem mindig elértek és szívesen segítek, ha arra lenne szükség.
A Sri Lanka-i ételek. Hát igen, itt bizony megállhatunk egy kicsit. De csak egy kicsit. Mert bizony az ételek csípősek (és különben is „Ázsiában nem szabad semmit megenni” – ez csak vicc), de 90 %-ban van az éttermekben pirított tészta, pirított rizs, bolognai vagy milánió tészta, nem csípős csirke és krumpli, kenyerek, péksütemény, saláták, desszertek, gyümölcsök. És ha minden kötél szakad, akkor a gyorséttermek és pizzériák közül is jó pár akad…
Konklúzió
Mindent összevetve az én javaslatom az, hogy nyugodtan utazzatok Sri Lankára gyermekkel, kisgyermekkel. Azt viszont mindenkinek elmondom: Ti ismeritek legjobban a gyermeketeket, Ti tudjátok, milyen határai vannak, mennyire rugalmas, mennyire tudja elfogadni a megváltozott körülményeket. Ez legyen a döntésetek alapja.
Biztos, hogy gyerekkel körültekintőbben kell szervezni, kicsit jobban át kell gondolni a menetrendet és a csomagolást, de az is biztos, hogy nagyon jó élményekben lesz részetek. Mi várunk Titeket szeretettel.