A napokban kért tőlem valaki árajánlatot és néhány instrukciót is kaptam az első tervezet elkészítéséhez. Ennek mindig nagyon örvendek, mert nekem is könnyebb a munkám, ha már elsőre olyan ajánlatot tudok készíteni, amely megközelíti a véglegest. Általában arra szoktam ilyenkor kérni a vendégeket, írják meg, hányan utaznak, milyen kategóriás szállásokat szeretnének, hány napra tervezzük az utat, hány szobára van szükség. stb. Most – többek között – ezt a kérést is kaptam: „A turistacsapdákat szeretnénk elkerülni”. Nos, én tudom, mire gondolt az illető, és azt is tudom, mennyire tabutéma ez az utazási irodák oldalain. Vajon miért?
Mi az a turistacsapda és miért beszéljük róla?
A személyes életemben és a munkámban is eljött az ideje, évek alatt szépen ide vezetett az út, hogy maximálisan törekedjek a tiszta, egyenes beszédre. Eddig sem volt ellenemre, egy vállalkozásban kifejezetten fontos az őszinteség, de a konfliktuskerülő természetemhez híven olyankor inkább hallgattam, ha nem tudtam egyetérteni, vagyis nem mondtam ki tisztán a gondolataimat. Azt biztosan Ti is tudjátok, hogy javasolt mindig bölcsen, mindenki számára érthetően megfogalmazni a mondanivalónkat, s egy-egy feszültebb helyzetben ez nem mindig sikerül. Most viszont előjött ez a téma, és azt gondolom, jó, ha átbeszéljük, mit értünk a turistacsapda fogalmán, mi is ez a kifejezés, hogyan kell megközelíteni?
Nagyon sokan így nevezik azokat a helyeket, látnivalókat, amelyek egyfajta bemutatót ajánlanak a vendégeknek, majd a bemutató után van lehetőség vásárolni az adott termékből.
Hogyan működik?
Vegyünk egy példát, ezen keresztül egyszerűbb lesz látni azt, ami történik vagy történhet, ha az ember lánya/fia bekerül egy ilyen helyre.
Nagyon sokan szeretnek hazavinni vásárfiát a világ minden tájáról, tőlem is gyakran kérdezik: mit lehet ajándékba vásárolni Sri Lankán? Nálunk a kézművesség még virágkorát éli, így mindig szívesen sorolom fel a fafaragványokat, a ceyloni teát, a gyönyörű drágaköves ékszereket vagy az ayurvédikus termékeket, a kókuszból készült árukat vagy a csodás sálakat, ruhaneműket. Nem tagadhatjuk, Európában és különösképpen Magyarországon mi hiányoljuk a kézműves dolgokat, keressük őket, hol lehet kapni, mert már rájöttünk, hogy a kézzel készült termékek szívvel is készülnek. Szívesebben visszük őket haza az otthonainkba, szívesen ajándékozzuk szeretteinknek. Tudjuk, hogy akinek a keze ezt létrehozta, beletette az idejét – márpedig az mindenkinek véges, mint tudjuk -, a lelkivilágát, a rezgését, s valljuk be, sokkal jobban érezzük magunkat, ha valamit a Marika nénitől vásároltunk meg, mintha a Tesoban vettük volna le egy polcról.
Sri Lankán nincsen sok gyár, üzem, ahol tonnaszámra gyártják a tömegárut. Nyilván van ilyen, de a legtöbb termék nem futószalagról kerül le, hanem családok otthonaiból, emberek gondos keze alól. Lássuk például a fafaragást. Mondhatjuk, hogy évezredek óta folytatják ezt a tevékenységet, ha másért nem, hát a 2300 esztendeje megérkezett buddhizmus kapcsán is. Amint a buddhizmus filozófiája megjelent, úgy jelentek meg a kézzel készített fa- és kőszobrok a templomokban, tiszteletük jeléül. Aki már volt Sri Lanka-i buddhista templomban, tudja, hogy nem csupán egy ábrázolást láthatunk egy-egy templomban, hanem akár több százat is. A fafaragás tehát ősi mesterség.
Ha valaki szeretné megismerni azt a technikát, ahogyan ezek a szobrok – vagy más, fából készült használati tárgyak – készülnek, akkor a helyiek szívesen irányítják egy fafaragó műhelybe, ahol ezt valaki megmutatja neki. Ugyanígy természetesen a programszervező és a sofőr is így tesz, aki az utazó napi transzfereiről gondoskodik. Ezeken a helyszíneken tehát megnézhető a fafaragás technikája, majd természetesen lehet vásárolni is.
Hogy jön ide a csapda?
Sehogy, de ezt ki kell bővebben is fejteni.
Nyilvánvaló, hogy aki így aposztrofálja ezt a programot, a vásárlás részére céloz a csapda szóval – és egyébként, ha nem ismerjük pontosan ezeket a programokat, akkor ez a hozzáállás érthető is lehet. De két dolgot kell tudni ezzel kapcsolatban: az egyik a díjtalanság – már ha van ilyen szó, lehet, hogy én találtam most ki, de nekem tetszik – a másik az alku és kölcsönös beleegyezés. Bontsuk ki, lássuk, mit is jelent ez a két fogalom – nálam.
Az egyik dolog, amit itt, az ilyen programoknál tudni kell, hogy soha, de soha nincs belépőjegy a bemutatóért cserébe, tehát nem kell érte fizetni. Soha. Bemész, megnézed, örülsz, hogy láttad, hogy készül a kék-piros csíkos vizikígyó alsónadrágja – ez csak vicc, nyilván esetünkben egy fából vagy kőből készült tárgyról beszélünk – és ha szeretnél – HA SZERETNÉL – akkor vásárolsz is valamit. Ha nem szeretnél, nem vásárolsz semmit. Nem ciki nem vásárolni. Nem ciki őszintén azt mondani, hogy köszönöm, hogy láthattam, de most nem szeretnék/tudok semmit venni. Ha beszaladok a szupermarketbe valamiért, és nincs az, amit venni szeretnék, akkor sem kérek elnézést, hogy nem vettem semmit. Ha bemegyek egy bútorboltba, és nem tetszenek a szófák, akkor sincs szégyenkezés. Ha megfelelően, szépen kommunikálod, hogy most nem fogsz vásárolni, meg fogják érteni. Nekik ez a munkájuk, az életük, hogy megmutatják, kínálják és próbálják eladni.
A másik dolog a kölcsönös beleegyezés, modhatjuk, hogy mindenki örömére történő vásárlás. Ennek pedig alapja az alku.
Igen, sokan mondják, hogy ezeken a helyeken – vagyis ezek közül a legtöbb helyen sokkal magasabbak az árak, mint egy átlagos piacon vagy boltban. Meglepődnétek, mennyire nem. Nézzük meg ennek is mindkét oldalát. A fafaragó műhelyben egy, de sokszor több külön embert alkalmaznak a bemutatóra, aki egyébként nem lenne ott. Ő beszél jól angolul, válaszol a felmerülő kérdésekre, végigmegy a vendégekkel a sokszor egy órás programon, és sok helyen kis meglepetéseket szerez, teával, sütivel kínál, mesél az országról, stb. Igyekszik komfortossá tenni a programot az alaptevékenységén felül is. Ezen felül tegyük hozzá azt is, hogy a turista valami különlegesen megbélyegzett személy a világ minden országában: ő az, akire más árak vonatkoznak. Nem kell messzire menni, az európia repterek árain láthatjuk, hogy amint belépünk a reptérre, máris tízszeres áron vásárolhatunk meg egy üveg vizet. Miért ne kínálnák ezeken a programokon nem helyi árakon a termékeket?
Menjünk tovább, nézzük meg a piacot. Higgyétek el – vagy ne – rengeteg piacon jártam már Sri Lankán. Szinte sehol nem kapom meg a helyi árat úgy sem, hogy szingalézül kérem az árut és minden nap ott vásárolok. Továbbmegyek: ha a cégtársam robogóval megy dinnyét venni, akkor 100 rúpia per kg, ha pedig autóval áll meg, akkor 200. És ő helyi.
És itt lép be a következő fogalom: az alku. Az alku, amire bizony nagyon sok országban nincs lehetőség – jól is néznénk ki, ha Vecsésen a reptéri kávézóban csak a felét akarnánk fizetni egy zabtejes lattéért, csak mert a 4 km-re lévő Frei kávézóban csak annyi. Itt viszont lehet, sőt, kell is alkudni – az esetek 90%-ában rugalmasak az eladók ebben. Így azután mindenki eldöntheti, hogy hogy mennyi pénzt hajlandó kifizetni egy-egy termékért és meg fogja-e vásárolni azt. A kölcsönös megelégedettség azt jelenti, hogy mindenki elégedett, az eladó és a vevő is. Én mindig azt javaslom mindenkinek, hogy gondolja végig, neki megéri-e az adott tárgy azt az összeget és szüksége van-e rá, s döntsön a magának adott válaszai alapján.
Vegyünk vagy ne vegyünk?
Gyakran kérdezitek azt is, hogy érdemes-e valamit megvenni?
Nem tudom. Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy fog mutatni az a szobor a lakásodban. Nem tudom, örülni fog-e a kicsi unokád annak a színes elefántnak. Azt sem tudom én megítélni, használni fog-e Neked vagy a szerettednek a fahéjolaj vagy ízleni a curry fűszerkeverék.
Ez ugyanis egyéni. Mindenkinél más. De egy pici tanácsot mégis tudok adni, ha elfogadjátok: ha valamit szeretettel vásároltok, és szeretettel adjátok át, legyen az bármi, jó helyre fog kerülni. Ha Magatoknak veszitek, akkor is. Ha pedig mégsem olyan helyre kerül, ahol hasznát veszik, mindig érdemes tudnotok: Nektek azzal semmi dolgotok, hogy az átadott ajándékkal ki mit kezd. A Ti cselekvésetek véget ért azzal, hogy átadtátok. Az már mindenkinek saját karmája, mit kezd vele. Ugye, milyen könnyű?
Feloldható a szubjektív elnevezés
Látjátok, mindent meg lehet több oldalról is vizsgálni. Megfogjuk, jól megforgatjuk, megszemléljük innen is, onnan is, s hamar kiderül, hogy nem csak egy olvasata van az adott dolognak.
Egy viszont biztos: mi várunk Titeket bármikor szeretettel!
Ne feledjétek: oldalainkon keresztül első kézből értesülhettek sok friss Sri Lanka-i hírről, újdonságról. Megtudhatjátok, milyen az időjárás, milyen pénznemet kell váltani, milyen a Sri Lanka-i gasztronómia, hogyan telik egy Sri Lanka utazás.
Utazásotokhoz ajánlatot kérni a Kapcsolat oldalon tudtok.
Minket a Facebookon is megtaláltok és olvassátok bőszen a blogunkat is!
Csatlakozzatok a Magyarok Sri Lankán Utazási Csoporthoz további hasznos információért!